jövő hét vasárnap! 9 nap és otthon vagyok.végleg. el sem hiszem, hogy elrepült ez a félév. úgy érzem, hogy félév álmodás után most lassan fel kell ébredni és csodaországból visszacsöppeni a valóságba.
a múlt hét, a félév legszebb és legnehezebb hete volt. minden nap együtt volt a kis csapat, nagyon jól éreztük magunkat aztán jött a szombat és el kellett engednem a 3 legfontosabb embert egyszerre. úgyhogy a szombat teljesen megölt. és igazából azóta se az igazi! már csak pár nap maradt a varázslatos Rigából, de nélkülünk már csak simán Riga, varázslatos jelző nélkül. utálom a repülőtereket és a nagy bőröndöket! tegnap viszont volt egy kis gyógyír a sebre. még múlt héten találtunk teljesen véletlenül egy plakátot az egyik téren, nagy betűkkel kiírva hogy Csürrentő.
aztán kiderült, hogy 16án jön egy magyar népzenei együttes Rigába! teljesen hihetetlen volt! úgyhogy tegnap este 6kor tele izgalommal álltunk a téren és ott voltak! elég volt egy mosoly a másikra, és tudtad, hogy bizony, egy nyelven beszéltek, tudtad, hogy igen, ő is magyar. magyar népdalokat játszottak és a zenekar kiegészült 2 táncossal, akik magyar néptáncot jártak, magyar népviseletben, vagyis inkább Moldáv népviseletben. volt amikor, mi is csatlakoztunk a tánchoz, és a táncos lábú lettek sem tudtak ülve maradni! úgyhogy lett-magyar együtt táncolt tegnap és igencsak elhúztuk a nótájukat :) először csak pár ember meg-megállt, hogy mi történik itt, aztán a végére egy elég népes tömeg állt a téren, figyelve a zenekart és minket, akik táncoltak. Riga megint varázslatos volt, vagy ha lehet mondani még varázslatosabb. egy csöpp otthont varázsoltak ide, ami már nagyon kellett!
szombat óta, mióta elmentek, az idő teljesen megőrült. hol esik az eső, hol kisüt pár percre a nap, aztán megint szürke lesz minden. úgyhogy most itt ülünk a koli szobában, várjuk a vasárnapot és a Budai család 3 tagját, hogy végre itt legyenek, hogy megmutathassuk nekik a varázslatos félévünk helyszínét, és hogy őket is elvarázsolja Riga! úgyhogy tessék küldeni otthonról egy kis jóidőt nekünk, Nekik, hogy ők is élvezhessék :)
és 26án már otthon! vészesen közeleg, és még vészesebben közeleg a június 22-e, amit már egy éve várunk mint a Messiást... el sem hiszem, hogy otthon fog várni már MINDENKI!sok a dolog otthon, sok a dolog, amit rendbe kell hozni és még több ölelést kell adnom mindenkinek, úgyhogy Riga ide-oda, az otthon az mégiscsak otthon! úgyhogy azt hiszem ez volt az utolsó rigai jelentkezésem, tudom, hogy úgyis mindent el kell mesélnem otthon és még több mindent megmagyarázni. szóval otthon találkozunk!
köszönöm Riga! <3
u.i.: kedves Gazdag Gergő, Horváth Gergő és Halász Herman 26-án nyugodtan felvehettek Székesfehérváron! ;) :*
kezdődik…azaz, inkább itt a vége lassan, azt hiszem. ugyanúgy, ahogy leírhatatlan az érzés, hogy mit adott az elmúlt 4 hónap, Riga, az erasmusos emberek, így az is leírhatatlan, hogy mennyire nehéz elszakadni. egyre több „goodbye Riga!” kiírást látunk mindenütt. post-erasmus depresszió kezdődik!
mindenki érzi, hogy lassan pakolni kell, utolsó ölelések és see you! örök optimista lévén, muszáj ebben is valami jót keresnem, szóval most, hogy mindenki érzi a végét, egyre jobban összejön a társaság, egyre több estét töltünk együtt, első trolival…vagyis ami azt illeti, minden estét!
tudom, elég régóta nem írtam, azt hiszem, valahogy május 21től lehetek adós.
Pjotrek születésnapját ünnepeltük egy tengerparti kis házban meg vagy 50 emberrel. csomó szúnyog, barbecue, melegedés a tűznél, napfelkelte a parton, nevetés, vidámság.
aztán szerveztünk egy kisebb kirándulást is az egyik szabad szerdánkon. mivel mindenkinek vizsgái voltak, meg még utolsó órák, így csak 3an mentünk, Bibus, Martin meg én. és még milyen jó, hogy elmentünk! tudom, hogy milliószor írtam már, de gyönyörű Lettország! Sigulda Rigától kb. 50-60 km-re található, télen síparadicsom, nyáron pedig élménypark. megnéztük a várat, megmásztunk millió lépcsőfokot, finom pizzát ettünk, stoppoltunk!
aztán jött a május 28-29 és a hivatalos goodbye partink! Rigától 80-90 km-re elmentünk egy erdőbújtatta gyönyörűséges tópartra. 20 fős házakra bontották a csoportot és este mindenki találkozott egy nagy, közös házban szaunával és medencével, hogy még egyszer utoljára mindenki együtt lehessen. másnap még kiélveztük a tájat, játszottunk, a fiúk fociztak, baseballoztak. aztán jött a késő délután és indulás vissza Rigába!
aztán folytatódott az őrület, minden nap, minden este program együtt mindenkivel, ami még nehezebbé teszi a búcsúzást…van egy listánk, amit még mindenképp meg kell nézni vagy mindenképp csinálnunk kell közösen. szóval, nagyon sok program volt az elmúlt hetekben, többek között voltunk vizibiciklizni, voltunk a Mezaparkban, éjjel-nappal Jürmalában (amióta megjött a jó idő) és igen, fürödtünk a Balti tengerben! annyira hihetetlenül hangzik! februárban még gyalogoltunk ott, ahol most kicsit dideregve ugyan, de fürödtünk!
éééééés….vezettem a varázslatos Rigában! nem is akármilyen autót, hanem kis fiestát ;) megnéztük az Es milu tevi, Riga,(szeretlek Riga!) filmet, ami ahhoz képest, hogy nagyon alacsony költségvetésű film, egész jó. jó érzés volt látni az utcákat, amiket ma már kívülről fújunk, látni a Szt. Péter templomot és a rigai történeteket. mindenkinek van története Rigával, mert elképzelhetetlen, hogy legyen olyan ember, akit ne varázsolna el!
végre sikerült összehozni még a Bibi szülinapjára beígért pikniket a parkban! szülinapot is ünnepeltünk, egy busznyi erasmus emberrel énekelve, táncolva jó kedvvel!
elég nehéz szavakba foglalni, hogy milyen volt az elmúlt 3-4 hét. talán életem legjobb egy hónapját tudhatom magam mögött… a dream-team ugyan már nincs együtt, de alig várom, hogy otthon legyünk és megint együtt lehessünk! nem is gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz elköszönni a Mátétól! igaz, hogy azt mondta, hogy csendben jött, csendben is megy, de nem tudtuk csendben elengedni, a legkevesebb egy „see you soon”-torta volt. tudom, hogy otthon vár minket és otthon folytatjuk, de más nélküle.
szörnyű belegondolni abba, hogy nemsokára nekem is elő kell vennem a bőröndömet és belepakolni az elmúlt félévet és itt hagyni Rigát! ilyenkor összeszorul a szívem és úgy érzem, mint akinek szakítania kell valakivel, akit még mindig szeret! szakítanom kell Rigával… akarva-akaratlanul, ahogy az ember érzi, hogy közeleg az idő, amikor még utoljára mindent meg kell nézni, minden érzést magába kell szívni, elgondolkodik, hogy mit is adott ez a félév, mit nyert, mivel lett több, vagy épp mit veszített…azt tudom már, hogy mit nyertem, nagyon sok barátot,esőkabátot, akik hihetetlenül fognak hiányozni. egy teljesen más világot, sok-sok lehetőséggel, olyan élményeket, amiket amíg élek nem felejtek el, világot láttam! hogy mi változott és mit vesztettem, majd meglátom, ha hazaértem. addig is, alig várom már, hogy megint mindenkit megölelhessek, hogy elmondhassam mennyire hiányoztatok és azt hiszem, hogy szükségem lesz az összes esőkabátomra!
puszipáá
