ajjajj...már megint ennyi idő telt volna el? hiszen csak tegnap értünk vissza Oroszországból! szóval, megint törleszthetem a lemaradásomat :)
annyi minden történt velük, hogy elég nehéz lesz belesűríteni egy bejegyzésbe!
szóval, épp, hogy hazaértünk Oroszországból péntek este kopogott Jan és Oscar az ajtónkon, hogy holnap menjünk el velük kirándulni. persze mondtam, hogy bocsi fiúk, tanulnunk kell holnap. aztán 10 perc múlva megint jöttek és csak egy videót mutattak Amatciems-ről, és ennyi elég is volt...másnap reggel 9kor már ültünk Jan kis tepsi mercijében üvöltött a lengyel zene, és csak süvítettek mellettünk a fák és a felezővonal :) Rigától 80 km-re található a csodálatosan gyönyörű Amatciems! igazából ez egy üdülőknek fenntartott hely, tele gyönyörűséges házakkal és köztük kisebb-nagyobb tavakkal! mikor odaértünk csodálkoztak is a helyiek, hogy mit szeretnék. minden hely, ahol eddig voltam ebben a csöppnyi Latviában, gyönyörű! és most egész Lettország zöld, sárga, piros színben pompázik. hazafelé megálltunk a nagy Riga feliratnál, mert olyan nincs, hogy azt kihagyjuk!
Aztán jött a következő hét! születésnapom óta vártam a május 11-ét, hogy törleszthessek ;) (aki nem tudná, kedves szobatársamnak szülinapja volt :) ) igaz, hogy a hivatalos ünneplést csak pénteken tartottuk, de szerdán összegyűlt egy kisebb, vagyis nem, inkább nagyobb csoport a Green Apple-ben. egy kis segítséggel felzendítettük Halász Judit megunhatatlan Boldog születésnapot című nótáját, aztán ott álltam egy kisebb tortával meg két elfújhatatlan gyertyával és énekeltem(egyedül:P ) a boldog születésnapot kedves szobatársamnak ;) aztán jött az angol verzió meg persze a lengyel is :) aztán folytatódott az este, ki asztalon táncolással, ki asztalról leeséssel :D a lényeg, hogy reggel első troli volt a vége...
aztán jött a péntek, a hivatalos ünneplés! két szülinapot is tartottunk, csatlakozott még Ertan is. egész nap ment a rohangálás, piac, város, Prima, város, fényképező eltűnt, város, Prima, város...
ez volt az első tortám, amit egyedül csináltam, úgyhogy eléggé aggódtam. csak álltam a boltban, persze semmit nem találtam először, úgyhogy egy kicsit elfogott az érzés, hogy most úgy felhívnám anyát, hogy mit csináljak, de hát ugye nem lehet, úgyhogy nincs hiszti, gyorsan meg kellett vennem mindent, hogy estére összeálljon a torta! és sikerült! olyan jó érzés volt, ahogy jöttek oda a többiek és kérdezték, hogy "tényleg te egyedül csináltad a tortát??! nagyon jó lett! " :) aztán jött az este és megint egy csomó ember jött! aztán jött a torta, a sok ajándék és irány be a városba, hajnalig táncolás és első troli...
ami azt illeti, elég nehéz volt felülkerekednem a fényképező eltűnésén és élvezni az estét, de azt hiszem mindent megtettem!
épp, hogy hazaértünk és aludtunk 2 órát, már kelhettünk is, ugyanis mentünk paintball-ozni másnap! tele szomorúsággal, izgalommal indultunk, aztán a Máté's Angels ugyan nem aratott elsöprő sikert, de hiszen ez csak játék. persze, én voltam az egyetlen, akit arcon lőttek úgy, hogy sisak volt rajta! bravóóóóó Kitti! az egész arcom tiszta sárga volt, nem beszélve arról, hogy mennyire fájt! nem tudom, hogy sikerült ezt így kivitelezni.
este hazaértünk, zuhanyoztunk és már mentünk is vissza a városba, hiszen egy búcsú este volt a már sokszor emlegetett spanyol lakásban. José hazament a héten...és sajnos egyre többen! akárhányszor csak erre gondolok, hogy már szinte csak pár napunk van, így, együtt, sírni tudnék! valaki ellopta az időnket, ez nem volt 5 hónap, még ne menjetek haza, még ne menjünk haza! egyetlen dolog vigasztal, hogy találkozunk még, mert muszáj! annyira jó csapat jött össze, hogy ezt nem lehet csak ennyiben hagyni.
ami a kedves fényképezőt illeti, nagyon rosszul érzem most miatta magam, mert mindig annyira figyelek a dolgaimra, főleg, ha az nem az enyém! olyan gyorsan történt minden és mostmár csak a "mi van ha?" játékot játszom a fejemben. úgy érzem magam, mint a kisgyerek, aki az első esése után sírva fut haza, mert szívem szerint abban a pillanatban mentem volna haza! úgyhogy nincs több kép! annyira sajnálom...
puszipáá
2009 szeptembere óta, mióta először betettem a lábam a szlavisztika tanszékre, azóta vártam a napot, hogy vajon mikor jutok el mindazokra a helyekre, amelyekről olyan sokat olvasunk és próbálják a fejünkbe verni a nevezetességeket?! hát idáig kellett várni! épp, hogy hazaértünk Otthonról, már pakolhattuk is meg a bőröndünket, úgyanis április 30án reggel megint gyülekező volt, mentünk Oroszországba! gondolhatjátok, hogy éreztem magam! mint a kisgyerek, aki karácsony előtt már tudja az ajándékát és alig várja, hogy kibonthassa, megcsodálja és játszhasson vele!
az első megállónk a határ volt természetesen! még soha nem utaztam sehova, ahova feltétlen kellett volna az útlevelem, soha nem pecsételtek bele, úgyhogy ideje volt betörni ;) gondoltam, hogy nem lesz sétagalopp az ellenőrzés, na de erre nem számítottam. két határon kellett átmennünk: az első az Észt határ, ahol csak útlevelet ellenőriztek, aztán az Orosz határ. mindent le kellett pakolnod magaddal, bevinni ellenőrzésre a csomagodat, hogy átröntgenezhessék. ez 70 ember esetében röpke 2 órát vett igénybe ;)
ahogy az utolsó embert is átengedték, már döcögtünk is Pszkov (Псков) felé. ez volt az első napunk végállomása. igazából nem értem, hogy mi értelme volt ennek a kitértőnek, ugyanis szegény Pszkov egy Kreml és pár kisebb templomon kívül semmi érdekessel nem ékeskedik.
egyetlen keresztezőséből áll a város központja, és büszkélkedhet továbbá egy "Szuper" nevű diszkóval, ami karácsonyi fényekben pompázik :) szállás hiányában úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk az esti programot és nem megyünk be a Szuper helyiségbe, hanem inkább próbálunk a buszon aludni (lehetetlen volt). hajnal fél 4kor aztán felszedtünk mindenkit és belőttük a rakétákat Szentpétervár felé!
reggel 8 körül érkeztünk meg a hotel elé, ahol feltűnően sok rendőr állt az utcán. először nagyon nem értettük miért, aztán szépen lassan május 1-je alkalmából a tüntetők is megjelentek. reggeli után elindultunk városnéző túrára. sajnos az idő nem kedvezett nekünk, úgyhogy kénytelenek voltunk busszal várost nézni, és a fontosabb helyeken hosszabb kitérőket tenni. hiába a borús, esős idő, Szentpétervár hihetetlenül gyönyörű!!! leírhatatlan érzés látni mindazt, amiről eddig csak halvány körvonalaid voltak, hogyan is néz ki a Nyevszkij proszpekt, a Téli Palota, Izsák székesegyház, hogy osztja meg Pétervárt a Néva? eddig is tudtuk, hogy az oroszok nem egy mértékegység-rendszert használnak az Európaiakkal (mert minden sokkal hatalmasabb és náluk a közel 2000 km-t jelent), de még ez is minden elképzelésemet felülmúlta!
az 5 órás bámészkodás után végre elfoglalhattuk helyünket az октябрьская hotelban! a buszban töltött éjszaka után egy sima matrac is elég lett volna egy pléddel, na de a hotel....hát nagyon jól nézett ki! kétszemélyes szobák voltak fürdővel és orosz tvvel ;) a délutánunk többi részét alvással töltöttük, aztán este pedig elmentünk egy 3 emeletes szórakozóhelyre. miután befizetted a belépőt milliókért és beléptél, akkor jöttél csak rá, hogy ha ezt tudtad volna, akkor biztos nem dobsz ki ennyi pénzt az ablakon. de hát mit volt tenni, hát próbáljuk meg élvezni egy kicsit. az első emeleten csak orosz zene ment (mondanom se kell hány mp-et töltöttünk ott), a második emelet elég jó volt, a harmadik szinten meg maradjunk annyiban, hogy nem zene ment :P hajnal fél 3ig bírtam, aztán összejött egy kisebb csoport, akik gyalog indultak vissza a hotelba, úgyhogy velük tartottam. ha még egyszer lesz lehetőségem Szentpéterváron eltölteni egy pár napot, akkor biztos többet ilyet nem teszek! ahogy kiértünk a klubból, még az első kereszteződésig sem értünk, két fiú elkezdett verekedni előttünk. először nem látszott komolynak, de miután az egyik fiú a földre került és még utána is rugdosta a másik, akkor tudtuk, hogy ez már nem játék! gyorsan át a másik oldalra, és szótlanul gyorsléptekkel irány a hotel! minden országban történik ilyen, de általában nem az ember szeme láttára.más kultúra, más emberek.
aztán jött a reggel, reggeli és indulás Peterhofba (петергоф), ahol Péter nyári rezindeciája található Петродворец. a gyönyörű palota csak eltörpült a több száz hihetetlen szökökút mellett! mikor erről tanultunk, persze képeket láttunk, de egy jól sikerült kép sem adhatja vissza azt az érzést, amikor meglátja ezt az ember! miután kisétáltuk magunkat a több száz szökökút és meseszép épületek között, elindultunk vissza Pétervárra.
következő programunk esti hajókázás volt a Néván! a hajó felső része nyitott volt, padokkal, alul pedig üveges melegített helyről csodálhattad Pétervárat. mivel nagyon hideg volt és erősen fújt a szél, fél óra küzdés után feladtam, és inkább begubóztam én is a melegben. amit még mindenképp el kell mondjak, hogy el tudjátok képzelni, milyen is volt, hogy este 10 órakkor még nincs ám sötét Szentpéterváron!
az esti hajókázás után visszamentünk a hotelben és az egész napos sétálás után már csak arra maradt erőnk, hogy egy szobában összegyűljünk, igyunk egyet, beszélgessünk, aztán mindenki gyűjtsön erőt a következő napra és aludjon!
utolsó napunkat Szentpéterváron az Ermitázzsal töltöttünk (nagyrészt). a Néva partján álló Téli Palotába költözött be és ott csodálhattuk meg többek között Da Vinci, Rembrandt, Picasso, Matisse és még sok híres művész alkotásait.
miután kigyönyörködtük magunkat, szabad program volt egészen estig. megint összejött a szokásos lány csoportunk és nyakunkba vettük Szentpétervárat gyalog. első utunk a Nyevszkij proszpektre tartott. ez Pétervár leghosszabb utcája (4,5 km) és hát elég sokat olvastunk már róla a könyveinkben, úgyhogy muszáj volt. elmentünk egy könyvesboltba, ahol megvettem Bulgakov Mester és Margaritáját, hogy legyen mi ösztönözzön ;) aztán kerestünk egy orosz éttermet, a крошка картошка-t és megkóstoltunk valami tipikus orosz ételt :) utolsó perceinket a Krisztus feltámadása székesegyházban töltöttük. ide mindenképp vissza akartunk jönni, mert már a városnézéskor magával ragadott mindenkit, hát még mikor megláttuk bentről! 60 m magas monstrum a templom és az aljától a tetejéig nincs egy tenyérni hely, amit ne mozaik fedne. és olyan apró mozaik, hogy alig veszi észre az ember!döbbenetes! soha nem jöttem még ki templomból így. nem találtam a szavakat! lenyűgöző mire képes az ember.
aztán végül jött a gyülekező, könnyes búcsú észak Velencéjétől és irány az egész éjszakán át tartó zötykölődés Rigába! nagyon jó volt ez a 4 nap, használni az eddig kínokkal szerzett tudásodat, megértni az utcán lévő embereket, a cirill betűs feliratokkal teli utcákat látni...
még mindig nehezen tudok szabadulni az otthon hiányától és ez az ami elég sokszor járt a fejemben Szentpéterváron is, különösen május 1jén. mégha Péterváron is lehettem, ha választhattam volna, mégis inkább az otthon választottam volna. Anyák napja, Apa születésnapja, 1 éves évforduló...de gondolatban végig velem voltatok!
puszipáá
ajjajj...hogy repül az idő és milyen régen írtam...annyi minden történt azóta, hogy azt sem tudom, hol kezdjem?!az a helyzet, hogy ez a bejegyzésem nem (csak) a varázslatos Rigáról fog szólni, hanem inkább a még varázslatosabb otthonról! :)
a hajókirándulásunk után épp hogy kipakoltunk, már megint pakolhattunk is be! január óta április 14ét vártam a legjobban! felkeltünk reggel, pakolászás, rohanás és irány a reptér! még vissza se értünk Stockholmból, már mentünk is vissza! a Bibi azért, mert ment haza, én pedig vártam és vártam a reptéren...vártam a Bazsikámat! aztán 8 óra várakozás és még plusz fél óra késés után végre megjött! egész nap olyan voltam, mint a gyerekek karácsony előtt, annyira régóta vártam már, hogy ott legyen, velem! mivel csak másnap délelőtt jött vissza a gépünk Rigába, ezért este bementünk megnézni Stockholmot. én már nagyjából ismertem, így megmutathattam mindent amit ismertem! nappal is elvarázsolt Stockholm, na de este a Bazsival??! hihetetlenül gyönyörű!
aztán másnap reggel pedig vissza a varázslatos Rigába! a következő 4 nap csak sétálásból és bámészkodásból állt. megáztattuk a kisujjunkat a tengerben Jürmalában, megnéztük Rigát fentről a Szt. Péter templomból, megnéztük a többi templomot, ettünk palacsintát, még több palacsintát, ettünk a Lidoban a lányokkal, voltunk a Radisson hotel 26. emeletén és megnéztük a másik oldalról is Rigát, ettünk fokhagymás kenyeret az Alában...úgyhogy, azt hiszem mindent megmutattam :)
én voltam már ezeken a helyeken elég sokszor, de talán most volt a legjobb!
aztán jött a 19 reggel és megint pakoltunk! tele voltam reggel fura érzésekkel...nem akarok hazamenni, főleg, hogy most itt van, velem, nem akarom elhagyni a varázslatos Rigát, mert olyan kevés időnk van, hogy kiélvezzük. másrészről pedig, mindennél jobban vártam, hogy otthon legyek már! hogy várjanak a reptéren, hogy mindenkit megöleljek olyan szorosan, ahogy csak tudok és érezzem az otthon illatot! 8 órát kellett várnunk a reptéren a csatlakozásra. életem leghosszabb 8 órája volt! azt hittem soha nem érünk haza! ahogy felszálltunk a budapesti gépre, teljesen felpörögtem. annyian beszéltek magyarul, a pilóta azt mondta, hogy "OTTHON 18 fok van", és egy percet sem tudtam aludni.folyamatosan azon járt az agyam, hogy csak legyünk már otthon!
fél 1 körül landoltunk végre, és azt hiszem, hogy mi voltunk az elsők, akik kiértek a kapun :) körbenéztem és nem láttam egy nagyfejűt se... aztán végülis ott várt Apa, Gergő meg a Bali :)
ahogy befordultunk az utcába és a reflektor megvilágította az utcát, minden teljesen zöld volt, hatalmas lombok, virágzó bokrok. alig hittem a szememnek. igyekeztünk csendben bemenni, hogy ne ébresszünk fel midenkit. hiába lopakodtunk be, a kutyák csak felébredtek és onnantól már mindenki...Anya és a kutyák ott vártak az ajtóban! olyan nagyon jó volt hazamenni! hajnal 2kor még ettünk anya-féle krumplifőzeléket! az egyik legjobb dolog a világon!
aztán másnap reggeltől kezdetét vette az őrület! folyamatos telefoncsörgés, sms, "hazaértetek? minden rendben? mikor jöttök?mit főzzek?" annyira jó idő volt otthon, hogy egy percet sem töltöttünk a házban, reggeli, ebéd, vacsora, kint a teraszon a kutyákkal, együtt! mennyire hiányzott már!
másnap reggel, ahogy időm volt, hátramentem a lovakhoz és mekkora csoda várt! nem akarom személyes varázsomnak betudni, de épp ahogy kiértem, akkor született meg a kiscsikó! láttuk az első botladozásait, lépéseit és eséseit! még egy csoda!
aztán a csodák sorozata folytatódott, mikor találkoztunk mindenkivel! Bencus meg a Zita akkorát nőttek, hogy alig bírtam őket megpörgetni, mikor elmentem még kis kopasz volt a Bencus, most meg már lassan copfot lehet kötni a kis göndör hajából! örültem, hogy hazamentem, azért is, mert így volt még egy alkalom, hogy összejöjjön a család. mindenhol leadtuk a rendelést, hogy mit szeretnénk enni, otthon várt a krumplifőzelék, meg egy hadseregnek elég kaja, Vera néni várt minket a húslevessel meg a rizskókkal és még finomnál finomabbakkal!
Találkoztam mÁgnikámmal, meg a többiekkel, olyan jól éreztem magam, hiányoztak! végre kocsiba ültem, és odamentem, ahova akartam!
a legnagyobb meglepetés, pedig az utolsó napon volt! reggel korán felkeltem, mert mentünk Dunaújvárosba, reggel 10 órakkor már ott várt minket a Gergő a vasútállomáson! június óta vártam, hogy megölelhessem, hogy piszkáljam, beletúrjak az orrába és hallgathassam a hülyeségeit! és végre!!! végre találkoztak a Bazsival, végre beszélgettünk, de még mindig annyi mesélnivalónk maradt. a legfontosabbat úgyis tudja! sajnálom, hogy csak ilyen kevés időnk volt, de hát ugye ne legyünk telhetetlenek! lesz még elég időnk, ha mindketten otthon leszünk már!
9 napot voltam otthon és nem akartam visszajönni! miért is jönnék, ha mindenki, akit szeretek otthon van?! most még küzdök a visszaszokással, várom, hogy megint elvarázsoljon Riga és enyhítse az otthon hiányát!
ha valaki megkérdezné, hogy mi hiányzott legjobban otthonról, hát azt hiszem bajban lennék a válasszal...
puszipáá
