5/2

két hónap! és még mindig olyan, mintha tegnap köszöngettem volna mindenkitől. aztán nemsokára megyek is haza :)
huu...gondolj, gondolj Kittus mi is volt múlt héten?!
szokásos hétfőnk és keddünk volt, iskolával és órákkal teli, aztán jött a szerda és megint elkezdődött az idő-összefolyás. szerdán (magunkhoz képest) korán keltünk és nyakunkba vettük a várost, mivel aznap este megígértük, hogy ha törik, ha szakad, akkor is valami magyar ételt teszünk az asztalra! és persze így is lett! lett...haha :) a menü gulyás leves és túrógombóc volt. elég sok emberre számítottunk, úgyhogy igen idegesen indult a reggel. szokásos RIMI-túrával indult, aztán gondoltuk, hogy jobban járunk, ha a zöldségeket a piacon vesszük meg. annyira hangulatos volt a napsütésben napszemüvegben a piacon böngészni az árakat és hogy hol van szebb paradicsom. és igazunk lett! mai napig nem értem, hogy mi 2 hónapig mit kerestünk a rimiben??! annyira jó a piac és kb. minden a 4-e, mint a rimiben. vettünk 2 kiló túrót a túrógombóchoz. (azóta is esszük:) ) aztán leszakadó karokkal, zöldségekkel, túróval és minden finomsággal haza siettünk. aztán elkezdtük először a túrógombócot csinálni. addig semmi probléma nem volt, amíg a recept azt nem írta, hogy "a tojásfehérjét 8 ek. cukorral habosra verjük". hát a kolink mindenről híres, csak a jó konyhai felszereltségéről nem, úgyhogy igen....kb. egy órán keresztül küszködtünk, mire valamilyen habot varázsoltunk a tojásból. aztán amíg pihent a hűtőben a gombóc, neki kezdtünk a gulyásnak. komolyan jobban izgultam, mint a szigorlatomnál. egy tűzhely mellett nyomorogtunk a Bibivel, ő csinálta az egyik lábost én meg párhuzamosan a másikat. vicces volt, mert mindketten úgy aggódtunk a kis gulyásunkért, mintha a gyerekünk lett volna. mivel mindketten hihetetlen nagy főzési tapasztalattal rendelkezünk, ezért el tudjátok képzelni, milyen kérdések hangzottak el : "tegyek még bele vizet? a tied miért olyan piros, az enyém miért nem?!" és hasonló problémák merültek fel. aztán végül kész lett és meg kell, hogy mondjam gulyás íze lett! :)
a túrógombóccal jobban meggyűlt a bajunk, mert itt nem olyanok az alapanyagok, mint otthon, úgyhogy nem tökételes golyók lettek, de mindenkinek nagyon ízlett. olyan jó volt mindenkit látni, ahogy eszik a mi kis gulyásunkat, meg hogy még kérnek "gombócot". kb. 10 perc alatt egy kanál gulyás nem maradt, úgyhogy azt hiszem nagyon rosszat nem csinálhattunk ;)




miután elpusztítottak mindent, mindenki elment készülődni, mert jött a szokásos szerdai program, az Ala bár. mi is épp akartuk összekaparni magunkat a fáradtságból, amikor beállítottak a lengyelek, ugyanis aznap volt a lengyel-magyar barátság napja! Jan hozott egy üveg TOKAJIT (!!!!!!!!!!) én nem tudom honnan szedte, de marha jól esett, meg az is, ahogy fogadnak minket, miután megtudják, hogy magyarok vagyunk! nem hiába lengyel, magyar két jó barát.... ;)
miután koccintottunk magunkra, indultunk is az Alába. egy-két táncot kipréseltünk még magunkból, mert csak ennyire futotta. aztán indultunk haza és hát el tudjátok képzelni, hogy nem kellett altató :)
másnap reggel komoly fizikai fájdalmam volt az előző naptól. gyorsan hálát adtam, hogy nem nekem kell minden vasárnap a nagy ebédet csinálni, aztán indultunk is a csokigyárba. a lett csoki, a Laima, ami annyit jelent, hogy boldogság (és tényleg minden falat az!). úgy éreztem magam, mint Charlie a csokigyárban. ahogy a bejárathoz értünk éreztük a csoki illatot. bent csak a bemutató teremben lehetett fényképezni, a gyárban szigorúan tilos volt bármit is bevinni. viszont a bemutató teremben elmeséltek mindent, a gyár alakulásáról, honnan hozzák a kakaóbabot és hasonló érdektelen dolgokról. aztán mindenki felkelt és megrohamozott egy nagy asztalt, tele csokikkal! olyan csoki is volt, amit még nem is láttam, pedig már azt hittem kifejlődtem a Laima csokiban a mester szintre, de rá kellett jönnöm, hogy van még mit megkóstolni! :) nem tudom, hogy éreztetek-e már olyan érzést, hogy vidd innen a csokit, mert ha csak az illatát megérzem hányni fogok? gondolom nem, hát egészen a csokigyárba való látogatásomig én sem, de fél perc alatt annyi csokit elpusztítottam éhgyomorra, mint eddigi életemben összesen! és még csak utána indultunk a gyárba... hatalmas a gyár, 3 emelet csoki mindenhol! megnézhettünk mindent, a kezdetektől a csomagolásig végigkísérhettük kedvenc csokinkat.

csokimérgezéssel hazaérve ettünk valami meleget, hogy megnyugodjon a pocak, pihentünk egy picit és este indultunk a lett karaoke-estre. mindenki ott volt és lehetett feliratkozni lett számok éneklésére, persze úgy, hogy fogalmad sem volt a számról. hát persze, hogy nekünk is kellett! vagy 3 lett számot végigkiabáltunk, énekeltünk, aztán meg is nyertük a második helyet ;)



annyira belejöttünk az éneklésbe, hogy még utána is ott maradtunk egy pár számra. aztán a kihagyhatatlan éjszakai bűnözés a pelmenyiben és még egy pár sör az első troliig.
azt hiszem engem kivégzett a karaoke est, mert azóta beteg vagyok, úgyhogy a móka nekem itt véget is ért a múlt hétre. úgy gondoltam, nem kockáztatom a jövő hetet, inkább itthon maradtam a hétvégén, pihentem, meleg teát ittam és ettem a gyógyszereket.
ma pedig orosz színházban voltunk! azt hiszem, kellett már ez a kimozdulás, nagyon tetszett a színház, nem életem legjobb darabját láttam, de jó volt, hogy mindent értettem a színházban :)
alig várom már, hogy milyen lesz a hetünk! szerdán Marie-szülinap, aztán szombaton meg Maggie meg az én szülinapom, de nem mondjuk ám ki, hogy hányadik :P olyan fura lesz, hogy nem otthon tartom, az otthoniak nélkül. nem lesz megszokott szülinap a fiúkkal, tesómmal. de azért gondolom, hogy hiába vagyok 1500 km-rel arrébb, nem hagyhatja ki, hogy megköszöntsön 1-jén :P tudom, hogy szombaton még az eddiginél is jobban fog hiányozni a mÁgneském, fura lesz egy szülinap nélküle! a családról ugye nem is beszélve...na nem baj, annál jobb lesz 19én! addig lehet ám nyugodtan gyűjtögetni az ajándékokat a szobámban :P jöhet minden, ami nagy, nehéz és kiskutya :)
puszipáá

a varázslatos Riga

hééé...hát hova futnak a napok?! és hol vannak a napi 10-12 óra alvásaink? teljesen elvesztek. eddig is gyorsan repült az idő Rigában, de az elmúlt egy hét, mintha nem is lett volna. az elmúlt hét egy őrület volt! hétfő, kedd szokásos iskola volt, kedden azt hittem kifolyik az agyam. reggel fél 11től este fél 8ig iskolában voltunk. és mégis, mikor szerdán felkeltünk, azt éreztem, hogy igen, ezt kéne minden nap és teljesen perfektek lennénk oroszból. de sajnos, ez a két nap ilyen intenzív, aztán szerdán megkezdődik a hétvége! szerdán voltunk a migrációs irodában, megkaptuk a papírunkat, hogy igen, legálisan itt tartózkodhatunk a varázslatos Rigában. aztán este indult a hétvége...szokásos táncolás az Alában és meg kell mondanom, jók vagyunk, nagyon jók! :) kis komplexus még van, hogy ki legyen a fiú és ki a lány, de a végére csak áthidaljuk :) Ala után Kiwi bár volt. sok erasmusos volt, főleg spanyolok, mert valami foci meccs ment a tv-ben. persze, minket nem a foci érdekelt, nem vagyok az a kocsmában ülős focimeccset nézegető lány, viszont jó volt találkozni a többiekkel! mivel tudtuk, hogy másnap Szent Patrik napi mulatozás lesz, megint hűek voltunk az utolsó trolihoz. csütörtökön az esti óránk után elkezdődött a totális őrület! gyorsan túrtunk valami zöldet a szekrényből, mert ugye Szt. Patrik, aztán irány a város. elmentünk egy ír kocsmába, ahol mindenki zöldben rohangált :) három emeletes kocsma tele volt emberekkel, mindenki sört ivott és beszélgetett! aztán utcán éneklés, spanyol házibuli és teleport haza...
igen, azt hiszem a kis Kittikének betett az az este, nem volt természetes a másnapi mosoly, szó szerint másnapi :P így a pénteki nap nagyjából szenvedéssel telt meg mosással és készülődéssel. szombat hajnal fél 7re az egyetemnél kellett lennünk, mert indultunk Litvániába! 1,5 óra alvás után,mikor reggel felkeltem, tiszta fehér volt már megint minden, úgyhogy a hidegben, teljesen szétesve, de megcsináltuk és ott voltunk időben! az első megállónk a keresztek dombja volt, ami teljesen sokkolt! egy domb tele keresztekkel. ez egy hely, ahova a világ bármely pontjáról érkezők emlékezhetnek azokra, akiket elvesztettek vagy ha csak nem tudják, hogyan tovább, akkor eljönnek ide és talán megtalálják amit keresnek.legyen ez a megnyugvás vagy a válasz a jövőre. mindenki ott hagyott valami kis apróságot, ami közel áll hozzá és kívánt valamit. hiába a végtelen ateizmusom, akkor is sokkolt a hely. még mindig nem tudom, hogy mit érzek ezzel a hellyel kapcsolatban, csak azt tudom, hogy sokkolt és alig jött ki hang a torkomon.



az ebédet már Trakai-ban töltöttük, ahol megnéztünk egy kastélyt. szép volt, bár igazából nekünk annyira nem volt érdekes, mivel nálunk is van millió kastély.na meg persze ott volt a fagyoskodás és a fáradtság.





                   

a következő megállónk már Vilnius volt. mivel elég sokan voltunk, így elég nehéz volt a bandát időben elterelni  a megadott helyekre, így mire Vilniusba értünk már elég késő volt és lekéstük a városnézést. vacsiztunk, becsekkoltunk a hotelbe és már indult is az este. hirtelen megtelt a szobánk emberekkel, mindenki ivott, beszélgetett és nevetett.



aztán elindultunk egy helyre, ahol folytatódott az este. mivel a csütörtök betett, úgy döntöttem 0, azaz nulla alkohollal állok az est elébe :) és csodák csodájára fél liter energia itallal is olyan volt, mint ha egy üveg vodka lett volna ;)
pár óra alvás után megint eljött a reggel, a reggeli, az indulás. elmentünk megnézni Vilniust és indultunk is hazafelé.







útközben még megálltunk Kaunasban, megnéztük és vacsiztunk egyet.



aztán 4 óra zötykölődés, mire végre elértük a varázslatos Rigát. igen, azt hiszem az én szótáramban a Riga már csak a varázslatos jelzővel létezik. mikor elindultunk Litvániába, úgy éreztem, hogy most elmegyek külföldre ITTHONról!hogy őszinte legyek, képtelen voltam úgy nézni Vilniust, hogy ne hasonlítsam össze Rigával.lehet, hogy kicsit előítéletes voltam vele,de igazolt abban, hogy jól tettem, mikor a pályázat sorrendjében Rigát írtam előre! érdekes, hogy 1,5 hónap alatt annyira elvarázsolt Riga, hogy már most tudom, hogyha végleg itt kell hagynom, akkor nagyon fogok sírni! talán jobban, mint mikor ott kellett hagynom mindenkit a reptéren. elképzelhetetlennek tartottam, mikor Apa azt mondta, hogy mennyire fogom sajnálni, ha hazamegyek. erre, tessék. elég volt 1,5 hónap. imádok itt lenni, imádom az embereket, annak ellenére, hogy minden hiányzik otthonról! és azt hiszem, sokkal jobban fogom értékelni az otthoni dolgokat, ha hazamentem. elég volt ennyi idő, hogy rájöjjek, milyen jó helyen élünk és mennyire szeretem.
és tudom, hogy lesz idén is április, várom nagyon, mert tudom, hogy talán ez lesz életem legszebb áprilisa, a rigai április! szóval mostanság ilyen érzéskavalkáddal töltöm mindennapjaimat.
holnap magyar estét tartunk, gulyás leves és túrógombóc lesz a menü.gondoljatok ránk és küldjétek az össze gasztronómiai érzéketeket, mert olyan ciki lesz, ha valamit elrontunk :)
puszipáá

                                            

idén is lesz április?!

megint vasárnap, ami mostmár egyre többet jelent.jelenti azt is, hogy össze kéne szednem értelmes mondatokat és leírni Nektek, jelenti azt is, hogy egy héttel közelebb vagyunk mindenhez, vagyis eddig csak ezt jelentette.mostmár nem tudom, kicsit ott van az is, hogy egyel kevesebb. nem vagyok benne biztos, hogy az, amit eddig vártam, várnom kéne továbbra is.lehet.az igazságtalanságnál talán csak a bizonytalanságot utálom jobban.és egyenlőre most minden bizonytalan egy csipet igazságtalansággal megfűszerezve. rendelkezem azzal a rossz tulajdonsággal, hogy képes vagyok beleélni magam a bizonytalanba és végtelenül belekapaszkodni, pedig nem biztos! egyenlőre nem tudom, hogy jöjjön-e az április vagy inkább jobb lenne végigaludni az egészet.
huu..azt hiszem kicsit elkalandoztam, hiszen Ti arra vagytok kíváncsiak, hogy mi is történt az elmúlt héten a Lett fővárosban. szokásos hétfővel indult a hetünk, órák, iskola.órák után elmentünk befizetni a vilniusi kirándulást és mivel hét ágra sütött a nap végre nem kellett visszarohanni a koliba és bekucorodni a takaró alá.annyira más itt a tavasz.





bár még csak halkan merem kimondani, hogy tavasz, mert bármelyik pillanatban úgy dönthet, hogy elhagy minket.a rigai tavasz-illat teljesen más, még egy kicsit érezni a hóillatot, de már nem fagyos és érzed, hogy készülődik valami.az otthoni tavasz-illat sokkal intenzívebb, ez is mutatja, hogy igen udvariasnak kell lennünk itt a tavasszal. a keddi napunk kimaradt, mert a tanárnő, aki aznap az összes óránkat tartotta megbetegedett, így kaptunk még egy C napot.na, nem is kellett több, fogtuk magunkat és nyakunkba vettük megint Rigát. nem volt konkrét cél, csak elindultunk, szerettünk volna eltévedni egy kicsit, de egyre jobban ismerjük a várost, úgyhogy majd talán amikor nem számítunk rá!












szerdán a kihagyhatatlan Ala bárban táncikáltunk a Bibussal.komolyan egyre jobbak vagyunk, vagyis lehet csak én látom így, de a lényeg, hogy nagyon jó :) aztán utána elnéztünk egy német házi buliba, ami igen érdekes volt. csak akkor mehettél be, ha tudsz egy mondatot mondani németül, sokat törtem a fejemet, hogy mi legyen, aztán végül az 'ich liebe dich, jägermeister" lett a belépőm.ha nem véreztél el az első feladatnál, akkor húzhattál egy kis cetlit, amire német nevek voltak felírva és felragasztották a mellkasodra és egész este büszkén viselhetted. én Angela lettem, aztán kaptam egy "Alma" nevű cetlit is, de csak mert magyar persze :)a német zene lassan és kíméletlenül ölte meg a bulit, úgyhogy taxi és irány haza! csütörtökön a másik koliban volt szülinapi-beköltöző dínom-dánom. átnéztünk egy kicsit, ettünk-ittunk-beszélgettünk kicsit a többiekkel, aztán az este hátralevő részét nem töltöttük velük.erőt gyűjtöttünk a péntekre. ugyanis pénteken James Bond party volt abban a bárban, ahol volt még a pink party, szóval sok jóra nem számítottunk.az eleje tényleg jó volt, mert ott volt mindenki és olyan jó volt megint midenkivel összefutni.aztán










kezdett meghalni a buli, úgyhogy szívmasszázsként azt hittük jó lesz neki, ha elmegyünk a Push-ba.hát még rosszabb lett.na jó, akkor menjünk be a pelmenibe, együnk valamit, az nem árthat.persze összefutottunk a szintén pelmeni-függő olaszokkal és együtt mentünk már tovább.a vége az lett, hogy körbe jártuk az összes bárt az óvárosban, és megtettünk minden tőlünk telhetőt, de hiába, menthetetlen volt a péntek. másnap is lett volna valami, de a péntek kudarca rányomta a bélyegét a szombatra is, úgyhogy egy kis óvárosi bámészkodás-fejszellőztetés után indultunk volna a megszokott kis 15ös még Csehszlovákiában gyártott tollinkhoz.de mikor az operaház elé értünk egyszerre a semmiből előtűnt 2 rendőr autó és közöttük egy "kis" merci, zászlókkal az elején.kiszálltak a szekrényhátú, fekete ruhába öltözött emberek, körbe álltak valakit és besiettek. igen, így néz ki, ha a lett miniszterelnök suhan el előtted.vicces volt a kontraszt, ők talpig gucciban én meg a kis zöld síkabátomban :) ma pedig elmentünk megnézni  a bodies kiállítást.mikor Pesten volt sajnos nem tudtam megnézni, de most nem hagytam ki :) vegyes érzések kavarognak bennem a kiállítást illetően. talán ha végig tudod nézni a sok szétkaszabolt embert úgy, hogy nem jut eszedbe az, hogy ha ezek az emberek nem egy kiállításnak ajánlották volna fel a testüket, hanem éppen egy kórháznak, mint szervdonor, akkor mennyi embert menthettek volna meg?! hát akkor biztos tetszene. nem mondom, hogy nem tetszett, csak nem értek vele egyet, főleg azzal, hogy a kijáratnál egy kis fekete doboz várt, cetlikkel előtte és akit annyira megérintett a kiállítás, felajánlhatta a testét. viszont, nekünk nem kellett venni ilyen kis masinát, amit elmondja neked angolul is, hogy épp melyik csontot nézegeted, ugyanis csak lett és orosz táblák voltak kint és büszkén mondhatom, ahogy ügyesen megértettük a dolgokat. és még tanultunk egy pár szerv elnevezést is ;) egy ilyen kiállítás után logikus, hogy az ember elmegy enni :) azt hiszem még sokszor imába foglaljuk a neved, Lido. az egyik legjobb dolog itt Latvijában.
holnap reggel megint isi, aztán futás haza és reménykedni, hogy megjött otthonról az életmentő csomagom, vagy valami vár rám a portán egy kis otthonillattal. és persze reménykedni, hogy mégis jön április és hoz magával minden jót, amit megígért! vagyis A jót!
puszipáá

kurzeme

igen izgalmas hetünk volt.itt tényleg mindig történik valami :) hétfőn és kedden iskolában voltunk, szerdán meg elmentünk a migrációs irodába, hogy megmondjuk igen, itt vagyunk és kitölthessünk millió papírt millió kérdéssel, aztán ha kegyesek beregisztrálnak minket :) aztán szerda estére terveztünk egy kis programot. van az Ala bár az óvárosban, ahol minden szerda este lett néptáncokat tanítanak. igen nehezen találtuk meg a helyet, már közel álltunk hozzá, hogy feladjuk, de aztán csak meg lett! egy pincében van ez a bár és mikor bementünk millió ember volt bent, és mindenki csak táncolt :) mindegy volt öreg vagy fiatal a lényeg a tánc volt.több teremből áll a hely és nekünk már csak a belsőbe jutott hely, ahol volt egy nagy asztal középen és egy zongora. lett fiatalok ültek bent zongoráztak és énekeltek. mivel elég sokáig tartott, hogy megtaláljuk a helyet, ezért csak a végére értünk oda, így nekem kimaradt a táncikálás, de ezt majd jövő héten bepótoljuk :)

csürtökön az esti óránk után véletlenül megint kapóra jött egy házi buli :) persze, hogy megint a spanyoloknál voltunk. de őket még nem ismertük idáig.olyan volt, mint a filmekben, egyszer csak beállítottunk egy kisebb csapattal "Alejandro" szülinapjára, de senki nem tudta, ki Alejandro :D aztán valaki okostól megtudtuk, ki ő és énekeltünk neki egy boldog szülinapot spanyolul :) később átmentünk egy klubba, de előtte csoportosan bevonultunk a pelmenibe :) ez volt az egyik kedvenc része az estémnek :) aztán ahogy odaértünk a klubba, találkoztunk még több ismerőssel, akik épp készültek egy másik klubba és a végén aztán mindenki átvonult :) Bibivel tanakodtunk, hogy mi lenne első trolival (4:55) haza menni.aztán végül annyira jól sikerült a buli, hogy reggel 7kor mentünk a megállóba és olyan fél8ra már itt is voltunk :) nagyon nagyon jó volt az este! nem is vesztegettük az időnket alvással, délbe már keltünk is és mentünk a többiekkel korcsolyázni :) kicsit fáradtak voltunk és küzdöttünk némi fejfájással, de nagyon jó volt egy kicsit mozogni, aztán meg beültünk a Lidoba ebédelni egyet :) 

és el is jött a hétvégénk legjobb része! reggel (hajnal) fél8kor találkoztunk a többiekkel és elindultunk Kurzemébe! Kurzeme Lettország egyik régiója. a cél Ventspils volt, a tengernél. 3 órán keresztül utaztunk, de közben megálltunk pár helyen. az első megálló egy pékségben volt.megmutattak mindent, hogy működik, miért különleges. 5 ember megsüthette a saját kenyerét :) hát muszáj volt. először be kellett szórni a lapátot ilyen magvakkal, aztán bevizezni a kezedet és kiszedni a tésztát a lapátra, aztán megformázni és hopp be a sütőbe. azt írhattunk rá, amit akartunk, úgyhogy az én kenyeremen egy nagy B betű van (mi más??! :) ).

                

                

aztán sütit is formázhattunk magunknak. miután kisültek a kenyerek és a sütik mentünk is tovább. elmentünk egy másik helyre ebédelni. az étterem egy nagy csarnokba volt, ahonnan rá lehetett látni egy korcsolya pályára. épp edzést tartottak a jégkorongosok :) ebéd után elmentünk megnézni egy múzeumot, ahol megnézhettük a karácsonyi ütközetről megmaradt tárgyakat, barakkokat.hát ez nem igazán kötött le minket, viszont a táj gyönyörű volt.és persze nem hagyhattuk ki a hógolyózást sem. mindenki hógolyóval a kezében sunnyogott :)

a 4. megállonk egy sörgyárban volt :) azt hiszem ezt várta mindenki a legjobban! megmutatták a gyárat, meséltek róla mi, hogy működik és a végén jött a legjobb része, meg is kóstolhattuk őket :)

aztán végül irány Ventspils! igazából a város egyátalán nem nyűgözött le, valami szebbre számítottam. az esti program egy bárban volt. hát...a zene pocsék volt, meg hát elég fáradtak is voltunk, úgyhogy 2kor mindenki visszament a koliba. másnap reggeli után megmutatták a várost és elmentünk egy kastélyba is. ekkor jöttem rá arra, hogy valójában mennyire szép országban élünk mi otthon!

elég szégyen, hogy ehhez az kellett, hogy eljöjjek 1500 km-re. Lettországban összesen 2 kastély van, az egyik Rigában az egyik meg Ventpilsben, amit megnéztünk. szinte semmi érdekes nem volt a kastélyban, viszont elég sokan nevettük azon, hogy minden kis fadarabot kitettek, vitrinbe, megvilágítva :) hazafelé elmentünk a Balti-tengerhez. na hát ez lenyűgöző volt. voltunk már ugye Jürmalában, a tengenél, de ez teljesen más volt! ahogy a homok keveredett a hóval és a jéggel!

              

felmentünk az egyik jégtáblára, de nagyon óvatosan kellett, mert nagyon csúszott és pillanatok alatt a vízbe pottyanhattál. egyszer csak elkezdett süllyedni alattuk a jégtábla, amit ha nem szólnak észre sem veszek, mert olyan eksztázisba voltam. tényleg hihetetlen érzés! fél óránál többet nem tudtunk kint lenni, mert nagyon hideg volt és fújt a szél. és el is repült a délután, úgyhogy ideje volt indulni vissza Rigába. az út olyan volt, mintha megint Zuberecbe lettem volna. égigérő fenyők végig. és még egy dolog, amiben vezetünk, igen...léteznek a magyar utaknál rosszabbak! tehát tessék csak megbecsülni a kátyús kis 6-osunkat :)

holnap megint új hét, megint közelebb április 14hez! na most viszont ugrás az ágyba:)

puszipáá