ma egészen pontosan 5 hónapja, hogy itthon vagyunk. belegondolni is szörnyű! még mindig tisztán látom azt a képet, amikor millió csomag között ülünk a Citroenben, megyünk át a hídon és szépen lassan otthagyunk mindent...
hogy telt az elmúlt 5 hónap? hát mindenesetre nem úgy, mint az azelőtti 5 hónapom. minden amit azelőtt átéltünk, az összes mosoly, az összes kacagás eltűnt. nem múlt el nap úgy, hogy ne gondoltam volna életem legjobb 5 hónapjára, a legjobb emberekre,akikkel valaha is találkozhattam és a varázslatos Rigára!hogy miért is döntöttem úgy, hogy írok megint? hogy talán egy kicsit megértse mindenki, hogy miért utálom, mikor azt kérdezik, hogy "na, milyen volt?", vagy amikor szemrehányásként megkapom, hogy "na, megint Riga..."
azt hittem, hogy sokkal nehezebb lesz az itthoni dolgaimat rendbe tenni, miután kint minden úgy összekuszálódott. hát tévedtem. a legnehezebb az volt, hogy el kellett fogadni, hogy megint itthon, megint minden ugyanaz, mielőtt elmentem volna, semmi nem változott, semmi nem oldódott meg, sőt... egyetlen ments váramnak a környezetemben élőket tartottam, de azt hiszem, senki nem érti milyen érzések is vannak most bennünk. eltelt fél év úgy, hogy nem voltunk itthon, hogy Ti nem voltatok velünk és nem éltétek meg mindazt, amit mi. ezért lehet olyan érthetetlen, hogy miért virul ki az arcom, amikor kimondom azt, hogy Riga, vagy hogy "emlékszel, amikor..." és igen, ha lehetne csak erről beszélnék, ügyet sem vetve azt itthoni dolgokra.
igen sok minden megváltozott a fél év alatt, de azt hiszem legjobban én. semmit sem bánok a fél évem alatt, minden úgy volt tökéletes, ahogy volt! olyan dolgokat kaptunk kint, amiről más csak álmodik. embereket, akik- hibáim, végletességem ellenére- így szeretnek. láttuk a világ egy kisebb szeletét és ismerjük az összes macskakövet az Óvárosban. és ott a mi kis fantasztikus négyesünk, ami azóta is szuperál és ahogy kint is, most is ott vagyunk egymásnak :) a szüntelen várakozás A belga csokira és felhőtlen boldogság, amikor végre itt van! az órákon való összepillantás a Bibussal és tudjuk, hogy miért mosolygunk olyan sejtelmesen ;) és még annyi minden...
és ezek mindennap velünk vannak, ezért nehéz Alizként élni. mi most jöttünk csodaországból és nehéz a visszaszokás. ezért nézzétek el nekünk, ha már a sokadik történetet halljátok, hisz életünk legjobb félévéről beszélünk...
