még mindennek otthon illata van...

Hát megérkeztünk...otthonról olyan elképzelhetetlennek tűnt, hogy tényleg jövünk, de itt vagyunk. Igen kacifántos és fárasztó volt az útunk. Reggel 6kor startoltunk Ferihegyről Londonba. Ez volt ez első repülőutam, úgyhogy nagyon vártam, hogy milyen lesz. Egész jó volt, egyszer-kétszer volt nagyobb füldugulás, de ez megérte, hogy láthassak mindent onnan fentről!
Az első pilótánk magyar volt, úgyhogy el is mesélte, hogy mik felett mentünk Londonig: Visegrád, Szlovákia, Csehország, Németország, Rotterdam és a La Manche csatorna. Londonba volt 8 óránk sakkozni-malmozni, amit akarunk. Bibivel kimentünk fényképezni a reptér elé, láttuk a tipikus angol taxikat meg a többi repcsit is.

Az időeltolódás egy kicsit megzavart minket, úgyhogy először nem is voltunk benne biztosak mennyi az idő, hogy a telefon átállt-e magától vagy hogy is működik a dolog. Londonból a becsekkolásom kicsit másként történt mint otthon. Az otthoniak szerint csak 30 kilós a nagy bőröndöm, de mire Londonba értünk meghízott és lett 31 kilós, úgyhogy el kellett vonszolni valami másik kapuhoz. Szerencsésen felszálltunk a másik repcsire is. Mikor elindultunk minden tiszta ködös, esős volt, de ahogy felértünk a felhők fölé gyönyörűen sütött a nap.

Olyan volt mint a filmekben, felül kék minden, alattunk a sok felhő és sütött a nap. Gyönyörű volt. Úgyhogy gyorsan el is aludtam :P Riga előtt kelhettem valamikor. Az itteni landolásunk nem volt olyan sima, mint Londonban. Minden le volt fagyva a kifutó is és így nem oda tudtunk menni, ahova kellett volna menni, így betoltak minket a helyünkre. Amíg betoltak minket a helyünkön kellett ülni, de hát nyílván volt (nem is egy) olyan ember, aki ezt nem értette és elkezdett már készülődni. Az utaskísérők nem győzték mondani, hogy üljenek vissza. Mire mindenkit visszaültettek, addigra felállt egy orosz ember. Mondta neki az utaskísérő, hogy uram maga nem ért engem? Tessék helyet foglalni. Erre az orosz embernek annyi volt a válasza : "No, because i'm russian" :) és hangosan felröhögött az egész gép...
Sikeresen kiértünk a repülőtérről is, várt minket a Bibi "buddy"-ja, aki itt segít a dolgokban, meg megmutatja a helyet. Persze a koleszig tartó út se volt egyszerű, mivel a Bibinek eltört a bőröndjén az egyik kerék, aztán meg szétnyílt a cipzár, úgyhogy valahogy még fel tudtuk vonszolni a buszra, de a trolira már nem, így kénytelenek voltunk taxit hívni. És csodák-csodájára egy orosz taxisofőr jött, akit sikerült kiakasztanunk, mert annyi cuccunk volt :D

Na de a lényeg, hogy elhozott minket, megkaptuk a szobánkat is, ami nagyon tetszik. Két szobánként van egy zuhanyzó- fürdő. A koleszban minden szint el van nevezve egy országról, és minden szoba is. A mi szobánk a Plaza Venecuela. Mi lakunk az A szobában és még várjuk, hogy kik fognak beköltözni a B szobába :) A Bibi reggeli ébresztője is valami salsa volt vagy nem tudom mi, úgyhogy teljes volt a Venezuela érzés, leszámítva, hogy olyan hideg van, hogy néha átfut a szobán egy kis jegesmedve :P :)
Nemsokára megyünk ki a városba elintézni egy-két dolgot meg természetesen megnézni, hogy milyen is :) Tegnap csak a létfenntartáshoz szükséges dolgokat vettem a boltban: tejföl, kenyér meg ásványvíz :) De ma már kell valami normális, mert ki fogok kapni, ha nem eszek normálisan :P :) Sikerült ma mindent kipakolni, minden el is fért rendesen. Rossz volt mindent kipakolni, amit a Bazsi olyan lelkiismeretesen bepakolt nekem :) Most egy ideig pihenhet a bőröndöm, de remélem gyorsan elmegy ez a kis idő és hamar láthatok megint mindenkit :)