5/2

két hónap! és még mindig olyan, mintha tegnap köszöngettem volna mindenkitől. aztán nemsokára megyek is haza :)
huu...gondolj, gondolj Kittus mi is volt múlt héten?!
szokásos hétfőnk és keddünk volt, iskolával és órákkal teli, aztán jött a szerda és megint elkezdődött az idő-összefolyás. szerdán (magunkhoz képest) korán keltünk és nyakunkba vettük a várost, mivel aznap este megígértük, hogy ha törik, ha szakad, akkor is valami magyar ételt teszünk az asztalra! és persze így is lett! lett...haha :) a menü gulyás leves és túrógombóc volt. elég sok emberre számítottunk, úgyhogy igen idegesen indult a reggel. szokásos RIMI-túrával indult, aztán gondoltuk, hogy jobban járunk, ha a zöldségeket a piacon vesszük meg. annyira hangulatos volt a napsütésben napszemüvegben a piacon böngészni az árakat és hogy hol van szebb paradicsom. és igazunk lett! mai napig nem értem, hogy mi 2 hónapig mit kerestünk a rimiben??! annyira jó a piac és kb. minden a 4-e, mint a rimiben. vettünk 2 kiló túrót a túrógombóchoz. (azóta is esszük:) ) aztán leszakadó karokkal, zöldségekkel, túróval és minden finomsággal haza siettünk. aztán elkezdtük először a túrógombócot csinálni. addig semmi probléma nem volt, amíg a recept azt nem írta, hogy "a tojásfehérjét 8 ek. cukorral habosra verjük". hát a kolink mindenről híres, csak a jó konyhai felszereltségéről nem, úgyhogy igen....kb. egy órán keresztül küszködtünk, mire valamilyen habot varázsoltunk a tojásból. aztán amíg pihent a hűtőben a gombóc, neki kezdtünk a gulyásnak. komolyan jobban izgultam, mint a szigorlatomnál. egy tűzhely mellett nyomorogtunk a Bibivel, ő csinálta az egyik lábost én meg párhuzamosan a másikat. vicces volt, mert mindketten úgy aggódtunk a kis gulyásunkért, mintha a gyerekünk lett volna. mivel mindketten hihetetlen nagy főzési tapasztalattal rendelkezünk, ezért el tudjátok képzelni, milyen kérdések hangzottak el : "tegyek még bele vizet? a tied miért olyan piros, az enyém miért nem?!" és hasonló problémák merültek fel. aztán végül kész lett és meg kell, hogy mondjam gulyás íze lett! :)
a túrógombóccal jobban meggyűlt a bajunk, mert itt nem olyanok az alapanyagok, mint otthon, úgyhogy nem tökételes golyók lettek, de mindenkinek nagyon ízlett. olyan jó volt mindenkit látni, ahogy eszik a mi kis gulyásunkat, meg hogy még kérnek "gombócot". kb. 10 perc alatt egy kanál gulyás nem maradt, úgyhogy azt hiszem nagyon rosszat nem csinálhattunk ;)




miután elpusztítottak mindent, mindenki elment készülődni, mert jött a szokásos szerdai program, az Ala bár. mi is épp akartuk összekaparni magunkat a fáradtságból, amikor beállítottak a lengyelek, ugyanis aznap volt a lengyel-magyar barátság napja! Jan hozott egy üveg TOKAJIT (!!!!!!!!!!) én nem tudom honnan szedte, de marha jól esett, meg az is, ahogy fogadnak minket, miután megtudják, hogy magyarok vagyunk! nem hiába lengyel, magyar két jó barát.... ;)
miután koccintottunk magunkra, indultunk is az Alába. egy-két táncot kipréseltünk még magunkból, mert csak ennyire futotta. aztán indultunk haza és hát el tudjátok képzelni, hogy nem kellett altató :)
másnap reggel komoly fizikai fájdalmam volt az előző naptól. gyorsan hálát adtam, hogy nem nekem kell minden vasárnap a nagy ebédet csinálni, aztán indultunk is a csokigyárba. a lett csoki, a Laima, ami annyit jelent, hogy boldogság (és tényleg minden falat az!). úgy éreztem magam, mint Charlie a csokigyárban. ahogy a bejárathoz értünk éreztük a csoki illatot. bent csak a bemutató teremben lehetett fényképezni, a gyárban szigorúan tilos volt bármit is bevinni. viszont a bemutató teremben elmeséltek mindent, a gyár alakulásáról, honnan hozzák a kakaóbabot és hasonló érdektelen dolgokról. aztán mindenki felkelt és megrohamozott egy nagy asztalt, tele csokikkal! olyan csoki is volt, amit még nem is láttam, pedig már azt hittem kifejlődtem a Laima csokiban a mester szintre, de rá kellett jönnöm, hogy van még mit megkóstolni! :) nem tudom, hogy éreztetek-e már olyan érzést, hogy vidd innen a csokit, mert ha csak az illatát megérzem hányni fogok? gondolom nem, hát egészen a csokigyárba való látogatásomig én sem, de fél perc alatt annyi csokit elpusztítottam éhgyomorra, mint eddigi életemben összesen! és még csak utána indultunk a gyárba... hatalmas a gyár, 3 emelet csoki mindenhol! megnézhettünk mindent, a kezdetektől a csomagolásig végigkísérhettük kedvenc csokinkat.

csokimérgezéssel hazaérve ettünk valami meleget, hogy megnyugodjon a pocak, pihentünk egy picit és este indultunk a lett karaoke-estre. mindenki ott volt és lehetett feliratkozni lett számok éneklésére, persze úgy, hogy fogalmad sem volt a számról. hát persze, hogy nekünk is kellett! vagy 3 lett számot végigkiabáltunk, énekeltünk, aztán meg is nyertük a második helyet ;)



annyira belejöttünk az éneklésbe, hogy még utána is ott maradtunk egy pár számra. aztán a kihagyhatatlan éjszakai bűnözés a pelmenyiben és még egy pár sör az első troliig.
azt hiszem engem kivégzett a karaoke est, mert azóta beteg vagyok, úgyhogy a móka nekem itt véget is ért a múlt hétre. úgy gondoltam, nem kockáztatom a jövő hetet, inkább itthon maradtam a hétvégén, pihentem, meleg teát ittam és ettem a gyógyszereket.
ma pedig orosz színházban voltunk! azt hiszem, kellett már ez a kimozdulás, nagyon tetszett a színház, nem életem legjobb darabját láttam, de jó volt, hogy mindent értettem a színházban :)
alig várom már, hogy milyen lesz a hetünk! szerdán Marie-szülinap, aztán szombaton meg Maggie meg az én szülinapom, de nem mondjuk ám ki, hogy hányadik :P olyan fura lesz, hogy nem otthon tartom, az otthoniak nélkül. nem lesz megszokott szülinap a fiúkkal, tesómmal. de azért gondolom, hogy hiába vagyok 1500 km-rel arrébb, nem hagyhatja ki, hogy megköszöntsön 1-jén :P tudom, hogy szombaton még az eddiginél is jobban fog hiányozni a mÁgneském, fura lesz egy szülinap nélküle! a családról ugye nem is beszélve...na nem baj, annál jobb lesz 19én! addig lehet ám nyugodtan gyűjtögetni az ajándékokat a szobámban :P jöhet minden, ami nagy, nehéz és kiskutya :)
puszipáá