annyi minden történt velük, hogy elég nehéz lesz belesűríteni egy bejegyzésbe!
szóval, épp, hogy hazaértünk Oroszországból péntek este kopogott Jan és Oscar az ajtónkon, hogy holnap menjünk el velük kirándulni. persze mondtam, hogy bocsi fiúk, tanulnunk kell holnap. aztán 10 perc múlva megint jöttek és csak egy videót mutattak Amatciems-ről, és ennyi elég is volt...másnap reggel 9kor már ültünk Jan kis tepsi mercijében üvöltött a lengyel zene, és csak süvítettek mellettünk a fák és a felezővonal :) Rigától 80 km-re található a csodálatosan gyönyörű Amatciems! igazából ez egy üdülőknek fenntartott hely, tele gyönyörűséges házakkal és köztük kisebb-nagyobb tavakkal! mikor odaértünk csodálkoztak is a helyiek, hogy mit szeretnék. minden hely, ahol eddig voltam ebben a csöppnyi Latviában, gyönyörű! és most egész Lettország zöld, sárga, piros színben pompázik. hazafelé megálltunk a nagy Riga feliratnál, mert olyan nincs, hogy azt kihagyjuk!
Aztán jött a következő hét! születésnapom óta vártam a május 11-ét, hogy törleszthessek ;) (aki nem tudná, kedves szobatársamnak szülinapja volt :) ) igaz, hogy a hivatalos ünneplést csak pénteken tartottuk, de szerdán összegyűlt egy kisebb, vagyis nem, inkább nagyobb csoport a Green Apple-ben. egy kis segítséggel felzendítettük Halász Judit megunhatatlan Boldog születésnapot című nótáját, aztán ott álltam egy kisebb tortával meg két elfújhatatlan gyertyával és énekeltem(egyedül:P ) a boldog születésnapot kedves szobatársamnak ;) aztán jött az angol verzió meg persze a lengyel is :) aztán folytatódott az este, ki asztalon táncolással, ki asztalról leeséssel :D a lényeg, hogy reggel első troli volt a vége...
aztán jött a péntek, a hivatalos ünneplés! két szülinapot is tartottunk, csatlakozott még Ertan is. egész nap ment a rohangálás, piac, város, Prima, város, fényképező eltűnt, város, Prima, város...
ez volt az első tortám, amit egyedül csináltam, úgyhogy eléggé aggódtam. csak álltam a boltban, persze semmit nem találtam először, úgyhogy egy kicsit elfogott az érzés, hogy most úgy felhívnám anyát, hogy mit csináljak, de hát ugye nem lehet, úgyhogy nincs hiszti, gyorsan meg kellett vennem mindent, hogy estére összeálljon a torta! és sikerült! olyan jó érzés volt, ahogy jöttek oda a többiek és kérdezték, hogy "tényleg te egyedül csináltad a tortát??! nagyon jó lett! " :) aztán jött az este és megint egy csomó ember jött! aztán jött a torta, a sok ajándék és irány be a városba, hajnalig táncolás és első troli...
ami azt illeti, elég nehéz volt felülkerekednem a fényképező eltűnésén és élvezni az estét, de azt hiszem mindent megtettem!
épp, hogy hazaértünk és aludtunk 2 órát, már kelhettünk is, ugyanis mentünk paintball-ozni másnap! tele szomorúsággal, izgalommal indultunk, aztán a Máté's Angels ugyan nem aratott elsöprő sikert, de hiszen ez csak játék. persze, én voltam az egyetlen, akit arcon lőttek úgy, hogy sisak volt rajta! bravóóóóó Kitti! az egész arcom tiszta sárga volt, nem beszélve arról, hogy mennyire fájt! nem tudom, hogy sikerült ezt így kivitelezni.
este hazaértünk, zuhanyoztunk és már mentünk is vissza a városba, hiszen egy búcsú este volt a már sokszor emlegetett spanyol lakásban. José hazament a héten...és sajnos egyre többen! akárhányszor csak erre gondolok, hogy már szinte csak pár napunk van, így, együtt, sírni tudnék! valaki ellopta az időnket, ez nem volt 5 hónap, még ne menjetek haza, még ne menjünk haza! egyetlen dolog vigasztal, hogy találkozunk még, mert muszáj! annyira jó csapat jött össze, hogy ezt nem lehet csak ennyiben hagyni.
ami a kedves fényképezőt illeti, nagyon rosszul érzem most miatta magam, mert mindig annyira figyelek a dolgaimra, főleg, ha az nem az enyém! olyan gyorsan történt minden és mostmár csak a "mi van ha?" játékot játszom a fejemben. úgy érzem magam, mint a kisgyerek, aki az első esése után sírva fut haza, mert szívem szerint abban a pillanatban mentem volna haza! úgyhogy nincs több kép! annyira sajnálom...
puszipáá
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése