az első megállónk a határ volt természetesen! még soha nem utaztam sehova, ahova feltétlen kellett volna az útlevelem, soha nem pecsételtek bele, úgyhogy ideje volt betörni ;) gondoltam, hogy nem lesz sétagalopp az ellenőrzés, na de erre nem számítottam. két határon kellett átmennünk: az első az Észt határ, ahol csak útlevelet ellenőriztek, aztán az Orosz határ. mindent le kellett pakolnod magaddal, bevinni ellenőrzésre a csomagodat, hogy átröntgenezhessék. ez 70 ember esetében röpke 2 órát vett igénybe ;)
ahogy az utolsó embert is átengedték, már döcögtünk is Pszkov (Псков) felé. ez volt az első napunk végállomása. igazából nem értem, hogy mi értelme volt ennek a kitértőnek, ugyanis szegény Pszkov egy Kreml és pár kisebb templomon kívül semmi érdekessel nem ékeskedik.
egyetlen keresztezőséből áll a város központja, és büszkélkedhet továbbá egy "Szuper" nevű diszkóval, ami karácsonyi fényekben pompázik :) szállás hiányában úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk az esti programot és nem megyünk be a Szuper helyiségbe, hanem inkább próbálunk a buszon aludni (lehetetlen volt). hajnal fél 4kor aztán felszedtünk mindenkit és belőttük a rakétákat Szentpétervár felé!
reggel 8 körül érkeztünk meg a hotel elé, ahol feltűnően sok rendőr állt az utcán. először nagyon nem értettük miért, aztán szépen lassan május 1-je alkalmából a tüntetők is megjelentek. reggeli után elindultunk városnéző túrára. sajnos az idő nem kedvezett nekünk, úgyhogy kénytelenek voltunk busszal várost nézni, és a fontosabb helyeken hosszabb kitérőket tenni. hiába a borús, esős idő, Szentpétervár hihetetlenül gyönyörű!!! leírhatatlan érzés látni mindazt, amiről eddig csak halvány körvonalaid voltak, hogyan is néz ki a Nyevszkij proszpekt, a Téli Palota, Izsák székesegyház, hogy osztja meg Pétervárt a Néva? eddig is tudtuk, hogy az oroszok nem egy mértékegység-rendszert használnak az Európaiakkal (mert minden sokkal hatalmasabb és náluk a közel 2000 km-t jelent), de még ez is minden elképzelésemet felülmúlta!
az 5 órás bámészkodás után végre elfoglalhattuk helyünket az октябрьская hotelban! a buszban töltött éjszaka után egy sima matrac is elég lett volna egy pléddel, na de a hotel....hát nagyon jól nézett ki! kétszemélyes szobák voltak fürdővel és orosz tvvel ;) a délutánunk többi részét alvással töltöttük, aztán este pedig elmentünk egy 3 emeletes szórakozóhelyre. miután befizetted a belépőt milliókért és beléptél, akkor jöttél csak rá, hogy ha ezt tudtad volna, akkor biztos nem dobsz ki ennyi pénzt az ablakon. de hát mit volt tenni, hát próbáljuk meg élvezni egy kicsit. az első emeleten csak orosz zene ment (mondanom se kell hány mp-et töltöttünk ott), a második emelet elég jó volt, a harmadik szinten meg maradjunk annyiban, hogy nem zene ment :P hajnal fél 3ig bírtam, aztán összejött egy kisebb csoport, akik gyalog indultak vissza a hotelba, úgyhogy velük tartottam. ha még egyszer lesz lehetőségem Szentpéterváron eltölteni egy pár napot, akkor biztos többet ilyet nem teszek! ahogy kiértünk a klubból, még az első kereszteződésig sem értünk, két fiú elkezdett verekedni előttünk. először nem látszott komolynak, de miután az egyik fiú a földre került és még utána is rugdosta a másik, akkor tudtuk, hogy ez már nem játék! gyorsan át a másik oldalra, és szótlanul gyorsléptekkel irány a hotel! minden országban történik ilyen, de általában nem az ember szeme láttára.más kultúra, más emberek.
aztán jött a reggel, reggeli és indulás Peterhofba (петергоф), ahol Péter nyári rezindeciája található Петродворец. a gyönyörű palota csak eltörpült a több száz hihetetlen szökökút mellett! mikor erről tanultunk, persze képeket láttunk, de egy jól sikerült kép sem adhatja vissza azt az érzést, amikor meglátja ezt az ember! miután kisétáltuk magunkat a több száz szökökút és meseszép épületek között, elindultunk vissza Pétervárra.
következő programunk esti hajókázás volt a Néván! a hajó felső része nyitott volt, padokkal, alul pedig üveges melegített helyről csodálhattad Pétervárat. mivel nagyon hideg volt és erősen fújt a szél, fél óra küzdés után feladtam, és inkább begubóztam én is a melegben. amit még mindenképp el kell mondjak, hogy el tudjátok képzelni, milyen is volt, hogy este 10 órakkor még nincs ám sötét Szentpéterváron!
az esti hajókázás után visszamentünk a hotelben és az egész napos sétálás után már csak arra maradt erőnk, hogy egy szobában összegyűljünk, igyunk egyet, beszélgessünk, aztán mindenki gyűjtsön erőt a következő napra és aludjon!
utolsó napunkat Szentpéterváron az Ermitázzsal töltöttünk (nagyrészt). a Néva partján álló Téli Palotába költözött be és ott csodálhattuk meg többek között Da Vinci, Rembrandt, Picasso, Matisse és még sok híres művész alkotásait.
miután kigyönyörködtük magunkat, szabad program volt egészen estig. megint összejött a szokásos lány csoportunk és nyakunkba vettük Szentpétervárat gyalog. első utunk a Nyevszkij proszpektre tartott. ez Pétervár leghosszabb utcája (4,5 km) és hát elég sokat olvastunk már róla a könyveinkben, úgyhogy muszáj volt. elmentünk egy könyvesboltba, ahol megvettem Bulgakov Mester és Margaritáját, hogy legyen mi ösztönözzön ;) aztán kerestünk egy orosz éttermet, a крошка картошка-t és megkóstoltunk valami tipikus orosz ételt :) utolsó perceinket a Krisztus feltámadása székesegyházban töltöttük. ide mindenképp vissza akartunk jönni, mert már a városnézéskor magával ragadott mindenkit, hát még mikor megláttuk bentről! 60 m magas monstrum a templom és az aljától a tetejéig nincs egy tenyérni hely, amit ne mozaik fedne. és olyan apró mozaik, hogy alig veszi észre az ember!döbbenetes! soha nem jöttem még ki templomból így. nem találtam a szavakat! lenyűgöző mire képes az ember.
aztán végül jött a gyülekező, könnyes búcsú észak Velencéjétől és irány az egész éjszakán át tartó zötykölődés Rigába! nagyon jó volt ez a 4 nap, használni az eddig kínokkal szerzett tudásodat, megértni az utcán lévő embereket, a cirill betűs feliratokkal teli utcákat látni...
még mindig nehezen tudok szabadulni az otthon hiányától és ez az ami elég sokszor járt a fejemben Szentpéterváron is, különösen május 1jén. mégha Péterváron is lehettem, ha választhattam volna, mégis inkább az otthon választottam volna. Anyák napja, Apa születésnapja, 1 éves évforduló...de gondolatban végig velem voltatok!
puszipáá
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése